múzeuméjszaka

Voltunk ám itt is, szép volt, jó volt, tömeg volt mindenhol, de mi jól szórakoztunk azért.

Nemzeti Műzeűmben meghallgattunk egy hömíj énekeset, sosem tudtam elképzelni, hogy egy ember két szólamban is tud énekelni, most láttam, hallotta, lenyűgöződtem.

Utána Nemzeti Galérie kupolája, távolbanézés és csodálkozás következett, hogy Budapest sötétben gyönyörű, tehát nő, mert nincs ronda nő, csak túl sok fény. Miközben sikerült a nemi identitását e csodás városnak meghatározni, felszűrődött némi zaj, amit Besh o droM jellegű voltl. Leérve kiderült, hogy ténylegmajdnem, ugyanis Mitsoura, Mitcuval aki néha énekel itt is, meg ott is. Majd a vége után üldögélés, várakozás a következő koncertra és szörnyűlködés, hogy egyes nők mit nem képesek magukra húzni. Miután elkeztek fekete ruhás sovány fiatalemberek a színpadon tömegesen feltünni és valami rémületesen szar zenét játszani, felpréseltük magunk egy műzeűmjáratra és mivel teher alatt nő a pálma legalább 1,5 centivel magasabban szálltunk le a Moszkvatéren.

Itt aztán gyorsan odaértünk a Milennárius parkba, ahol gyorsan letapostam egy lányról a szandát és szántam bántam a dolgot, aztán Kittivel bemutattuk az elhagyjuk a hülye öntapadós jegyet és visszamegyünk arra amerről jöttünk és amikor már feladtuk megtaláljuk. Bementünk a jövő házába, egy kerekesszékkel bohóckodtam egy kicsit, megnéztem a jövőt, de unalmas volt, úgyhogy inkább kerestünk egy süketet és megtanított minket néhány jelre. Először főleg llatokra, miután a többiek feladták és levándoroltak a jövő megtekintésére, érzelmek meg szexjelek és különböző első és másodlagos nemi szervek következtek. Vicces volt, élveztem, nagy zajban nem tudok szájról olvasni (ha forró ólmot öntenek a fülembe, nem látok).

Aztán hazabuszoztunk, közben nőttünk újabb néhány centit. Oszt ennyivót.