Történt egyszer egy szép tavaszi, hogy az iStyle vezetőinek fejéből kipattant az ötlet, hogy megnyissák Magyarországon a legjobban felszerelt és legexkluzívabb környezetben kialakított Apple üzletet. A gondolatokat tett követte és az üzlet meg is nyitotta kapuit május 18-án. Volt persze sorbanállás, meg olcsó touch, meg kamatmentes tízhónapos hitel május végéig.
Hősünkben ez félméteres lánggá szította fel a vágy régóta izó parazsát, miszerint az Alma szép, az Alma jó, az Alma megnyitja a szívcsakrádat és neki márpedig kéne a cucc, akkor is, ha nem is teljes az az Alma, hiányzik belőle egy darab, meg kicsit kukacos is. A képzeletbeli fújtató múlt héten pénteken beszívta az körülötte lévő levegő utolsó molekuláját is, majd egyetlen jól irányzott fújással kiadta magából, egyenesen a lángok közepén izzó parázsdarabot találva telibe (ami természetesen alma alakú volt). A tűz csaknem elemésztette hősünket, mert látta hétfőtől drágul az élet, szárnyal a dollár, drágább lesz az Alma is.
Felkerekedett hát, hogy a lelkét emésztő tüzet csillapítsa, mielőtt elemészti őt. Nem pihent, tűzön vizen át vágtatva zsebében összekuporgatott vagyonával sikeresen megérkezett az Andrássy útra és lelke megnyugodott egy pillanatra, a legjobban felszerelt és legexkluzívabb környezetben kialakított Apple üzlet még nyitva állt a vásárlók előtt, kik az Almás tégla hűsítő hatásával akarták csillapítani a lelküket elemésztő lángokat.
Hősünk harminc másodperc elteltével újra ott állt legjobban felszerelt és legexkluzívabb környezetben kialakított Apple üzlet előtt és érezte, a lángok elemésztették lelkét. Az Alma számára nem elérhető, miután kimondták a végzetes szót: "Nincs raktáron" tudata elhagyta a testét, az ezt követő mondatok foszlányai mintha csak a túlvilágról repültek volna hozzá: "talán a jövő héten .... lesz, de akkor se,... pünkösd..... később talán".
Ott állt lelkét a mardosó lángok apró fekete neutoncsillaggá változtatták, mely úgy szívta be személyisége maradványait, mintha azok sosem léteztek volna. Kiürült tudatában csak egy kérdés maradt, az ürességben vérvörösen lebegve: MIÉRT ?
A világ kifakult és elvesztette jelentőségét. Elővette hű társát, melyért órákig sorakozott annak idején, mikor az Almafon betette a lábát e kietlen országába, feltárcsázta a számot és csalódottan, elhaló hangon belesuttogott: "Nincsen Alma". Álmai darabjait, melyekben vágyott Almájával együtt hajóztak a csillagok közé, elporladtak.
Magányosan bandukolva hazafelé, egyre több és több kérdés nyomakodott, megtöltve kiürült elméjét keserűséggel. Később elhatározta, hogy bár álmait elvették tőle, a porszemeket megőrzi és levéllé formázza, melyet később elküldött a legjobban felszerelt és legexkluzívabb környezetben kialakított Apple üzletnek Magyarországon.
Álljon itt e levél és szolgáljon tanulságul az utókornak, az Alma jó, az Alma szép, az Alma megnyitja a szívcsakrádat.
"Tisztelt iStyle!
Pénteken körülbelül 19:31:25-kor beléptem az Önök üzletébe, hogy vásároljak egy MacBook Pro 13" 2.4GHz-t. 19:31:55-kor újra az üzletük előtt álltam és nemhogy nem vásároltam, de az a meggyőződésem is lett, hogy a többet nem is próbálok semmit Önöknél vásárolni.
Nem történt semmi különös, pusztán az ott dolgozó kollégáik közölték, hogy nincs raktáron (a holnapon még ma is az szerepel, hogy van raktáron), és ezen a héten (mivel Pünkösd lesz) sem lesz. Majd talán a jövő héten. És ennyi.
Hol rontották el Önök és a boltba dolgozó kollégáik ?
Az első probléma ott volt, hogy a honlapon szereplő raktáron felirat azt sugallja, hogy az ember bemegy a boltba és rövid időn belül távozhat jelentősen üresebb tárcával, azonban a hóna alatt egy nagyobbacska dobozzal, amely a kívánt eszközt tartalmazza és persze levakarhatatlan vigyor terül szét az arcán. Sajnos nem ez történt. Pedig Önök írták: a legjobban felszerelt és legexkluzívabb környezetben kialakított Apple üzletbe tértem be. Természetesen ma már ~30 000 forinttal drágább a cucc és mire kollégájuk tájékoztatása szerint megérkezik a kívánt darab, addig már az áruhitel akció is kifut. Ez a két ok vezetett oda, hogy durván átbaszva éreztem magam meg rettenetesen naívnak, hogy elhittem, ami a honlapjukon szerepel.
A következő számomra rendkívül fájdalmas dolog, hogy bár igencsak súlyos összeget akartam elverni Önöknél (és mint rendes magyar ember, elvárnám, hogy a fenekem fényesre legyen nyalva) a kollégája igazán megtehetett volna néhány dolgot, hogy ne úgy álljak harminc másodperc múlva a bolt előtt, hogy inkább nem jövök ide többet. A legelső, hogy hiába hívtam pénteken este hatkor a honlapjukon megadott központi telefonszámot, senki nem vette fel, pedig az üzleteik nagy rész még nyitva volt, lehet rosszul gondolom, de meg lehetne oldani, hogy ha már a központiszám ügyeletes alkalmazott hazamegy, a szám valamelyik üzletben csörögjön. Egy másik ilyen dolog lett volna, hogy megkérdezi, hajlandó vagyok-e várni, míg megjön az áru, majd elkéri a telefonszámom és értesítenek, ha már érdemes bemenni a boltba, ne nekem kelljen már szaladgálnom, hogy el tudjam költeni a pénzem. A másik ilyen dolog lett volna, hogy felajánlja, hogy az áremelés előtt áron megkapom a gépet (igen tudom, rózsaszín köd ereszkedett az agyamra így aztán fura gondolataim vannak arról, hogyan is kellene bánni a vevővel, aki éppen nálunk akarja elkölteni a pénzét) esetleg még azt is, hogy csak az én két szép szememért, de elintézik, hogyha két hét múlva is érkezik meg magam a gép, akkor is részesülök az akcióban meghirdetett 0 százalékos áruhitelből és a következő tíz hónapban boldogan fizethetem be a részleteket, amíg a pénz már az Önök bankszámláját gazdagítja.
Sajnos ezek közül semmi sem történt meg, úgy látszik, hiába nyitották mega legjobban felszerelt és legexkluzívabb környezetben kialakított Apple üzlet Magyarországon, elfelejtették, hogyha a vásárló nem érzi úgy, hogy vele itt foglalkoznak és megtesznek bármit (na jó, elég lett volna bármi helyett a valami is) azért, hogy náluk hagyja pénzét, akkor minden felszerelés és exkluzivitás ellenére is harminc másodperc alatt elmúlik a varázs és átveszi a helyét az ide többet nem jövök érzés.
Üdvözlettel
Egy majdnem vásárló"
kedd, május 25, 2010
hétfő, február 15, 2010
Hol is szeretnék egyszer dolgozni
Friss az élmény, most volt állásinterjú és miután végiggondoltam az egészet a következő gondolatok fogalmazódtak meg benne.
Az ideális munkahely számomra olyan, hogy valamikor a délelőtt folyamán beesek és teljesen mindegy mikor érek be senki nem néz rám ferde szemmel, hogy basszus, hogy képzeli, hogy csak ilyekor ér be.
Természetesen reggel már úgy ébredtem, hogy hmm, kéne igyekezni, mert mára van egy csomó meló, ami értelmes és látom azt, hogy miért lesz az jó, ha megcsinálom esetleg van valami kézzelfogható eredménye.
Beesés után megcsinálom a teám és nagyjából fél óráig nem csinálok semmit, csak trécselek és nyugodt körülmények között megiszom.
Után leülök a gépemhez és az nyakamba szakad a töménytelen mennyiségű munka. Egyszerre 2-3 lehetőleg teljesen különböző dologgal kell foglalkoznom, legalább a felénél szükség van arra, hogy valaki mással kommunikálni kelljen az esetek felében idegen nyelven. Mire végzek valamelyikkel már ott figyel a következő.
Miután elöntött a munka és csinálom ezerrel a dolgot, néhányszor tíz perc múlva valaki üzenjen valami módon, hogy márpedig azonnal menjünk enni vagy mit rendelünk ma és honnan. Persze azonnal vegyem észre, hogy az a néhányszor már kb 3-4 órája dolgozom és igencsak kéne enni valamit igy jobban belegondolva.
A kajálás legyen kb háromnegyed óra, érjen véget egy kb 10-15 perces dumálós résszel, aztán szakadjon rám megint a reggelihez hasonló mennyiség meló, úgy, hogy kb ötkor még találják ki, hogy akkor még gyorsan ezt meg kéne csinálni és aztán este hét felé azon vegyem észre magam, hogy igen, még ezt gyorsan befejezem és már megyek is és legalább egy negyed órát még kabátban álljak, miközben valakinek még valamit elmondok, segítek stb.
Azt is szeretném, hogyha valamiről úgy gondolom, hogy nem működik rendesen vagy nem megfelelő módon csináljuk és lenne rá jobb ötletem, akkor szépen odasétálok a főnökömhöz és egy fél óra alatt megbeszéljük, hogy ő is így gondolja/nem gondolja így, észérvekkel és nem az az utolsó mondat, hogy tudom, hogy ez így megy most, tudom hogy ez szar neked, meg tulajdonképpen mindenkinek szar, de ez van, mert ilyen a cég és ezen nem lehet változtatni. Meg azt sem, hogyha arrébb akarok ülni három méterrel, mert az az asztal még üres és ott jobb a levegő, akkor
Nem szeretném, ha félévente/évente lenne bármilyen "kinevezés" meg hasonló előmenetel, egész délelőttös teljesítményértékelés több tonna kitöltendő kompetenciatáblázattal meg mindenféle szarral. Azt szeretném, hogy lenne felettem maximum 3 olyan ember, akit főnöknek lehet nevezni és a cég menjen, érezzem azt, hogy igen, érdemes dolgoznom, mert megvan az eredménye és magaménak érezhetem az cég által elért eredményeket, hogy azt érezzem számít valamit, amit csinálok, nem azt, hogy egy pici porszem vagyok a gépezetben és tulajdonképpen az egész cég szempontjából nagyjából mindegy létezem-e és elvégzem-e a munkám.
És azt is szeretném, hogyha egy egy húzósabb éjszakázás esetleg hétvégézés után a főnök odajöjjön és hátbaveregessen minket, hogy srácok/csajok, királyak voltatok, jól mennek a dolgok, csak így tovább és ezt nem azért mondja, hogy mondjon valamit, hanem mert tényleg így gondolja...
Tudom ez elég idealista hozzáállás, de ilyenkor érezném úgy, hogy tulajdonképpen van értelme annak amit csinálok és a fizetés inkább egyfajta "jutalom", amit mellékesen kapsz és ami azért kell, hogy esténként a haverjaiddal/munkatársaiddal el tudj menni meg ki tudd fizetni az albérletet meg tudj venni ruhát és ne a fizetés motiváljon, hanem az, hogy érzed amit csinálsz az tényleg előreviszi a céget. Mellesleg azt is szeretném, hogy a cég olyan dologgal foglalkozzon, amiről úgy érzem, hogy könnyebbé teszi az emberek életét.
Az összes bullshit meg a céges értékek elmehetnek a fenébe, nem attól lesznek értékek meg értékes emberek egy cégben, hogy nagy szavakkal dobálózunk, hanem ha "toljuk a minőségi kontentot", úgyis mindenki érzi, hogy mi a megfelelő hozzáállás.
Na, majd egyszer biztos én is realista leszek....
Ha felveszek és jól tippelem, akkor ezek nagyrésze megvalósul.
Az ideális munkahely számomra olyan, hogy valamikor a délelőtt folyamán beesek és teljesen mindegy mikor érek be senki nem néz rám ferde szemmel, hogy basszus, hogy képzeli, hogy csak ilyekor ér be.
Természetesen reggel már úgy ébredtem, hogy hmm, kéne igyekezni, mert mára van egy csomó meló, ami értelmes és látom azt, hogy miért lesz az jó, ha megcsinálom esetleg van valami kézzelfogható eredménye.
Beesés után megcsinálom a teám és nagyjából fél óráig nem csinálok semmit, csak trécselek és nyugodt körülmények között megiszom.
Után leülök a gépemhez és az nyakamba szakad a töménytelen mennyiségű munka. Egyszerre 2-3 lehetőleg teljesen különböző dologgal kell foglalkoznom, legalább a felénél szükség van arra, hogy valaki mással kommunikálni kelljen az esetek felében idegen nyelven. Mire végzek valamelyikkel már ott figyel a következő.
Miután elöntött a munka és csinálom ezerrel a dolgot, néhányszor tíz perc múlva valaki üzenjen valami módon, hogy márpedig azonnal menjünk enni vagy mit rendelünk ma és honnan. Persze azonnal vegyem észre, hogy az a néhányszor már kb 3-4 órája dolgozom és igencsak kéne enni valamit igy jobban belegondolva.
A kajálás legyen kb háromnegyed óra, érjen véget egy kb 10-15 perces dumálós résszel, aztán szakadjon rám megint a reggelihez hasonló mennyiség meló, úgy, hogy kb ötkor még találják ki, hogy akkor még gyorsan ezt meg kéne csinálni és aztán este hét felé azon vegyem észre magam, hogy igen, még ezt gyorsan befejezem és már megyek is és legalább egy negyed órát még kabátban álljak, miközben valakinek még valamit elmondok, segítek stb.
Azt is szeretném, hogyha valamiről úgy gondolom, hogy nem működik rendesen vagy nem megfelelő módon csináljuk és lenne rá jobb ötletem, akkor szépen odasétálok a főnökömhöz és egy fél óra alatt megbeszéljük, hogy ő is így gondolja/nem gondolja így, észérvekkel és nem az az utolsó mondat, hogy tudom, hogy ez így megy most, tudom hogy ez szar neked, meg tulajdonképpen mindenkinek szar, de ez van, mert ilyen a cég és ezen nem lehet változtatni. Meg azt sem, hogyha arrébb akarok ülni három méterrel, mert az az asztal még üres és ott jobb a levegő, akkor
Nem szeretném, ha félévente/évente lenne bármilyen "kinevezés" meg hasonló előmenetel, egész délelőttös teljesítményértékelés több tonna kitöltendő kompetenciatáblázattal meg mindenféle szarral. Azt szeretném, hogy lenne felettem maximum 3 olyan ember, akit főnöknek lehet nevezni és a cég menjen, érezzem azt, hogy igen, érdemes dolgoznom, mert megvan az eredménye és magaménak érezhetem az cég által elért eredményeket, hogy azt érezzem számít valamit, amit csinálok, nem azt, hogy egy pici porszem vagyok a gépezetben és tulajdonképpen az egész cég szempontjából nagyjából mindegy létezem-e és elvégzem-e a munkám.
És azt is szeretném, hogyha egy egy húzósabb éjszakázás esetleg hétvégézés után a főnök odajöjjön és hátbaveregessen minket, hogy srácok/csajok, királyak voltatok, jól mennek a dolgok, csak így tovább és ezt nem azért mondja, hogy mondjon valamit, hanem mert tényleg így gondolja...
Tudom ez elég idealista hozzáállás, de ilyenkor érezném úgy, hogy tulajdonképpen van értelme annak amit csinálok és a fizetés inkább egyfajta "jutalom", amit mellékesen kapsz és ami azért kell, hogy esténként a haverjaiddal/munkatársaiddal el tudj menni meg ki tudd fizetni az albérletet meg tudj venni ruhát és ne a fizetés motiváljon, hanem az, hogy érzed amit csinálsz az tényleg előreviszi a céget. Mellesleg azt is szeretném, hogy a cég olyan dologgal foglalkozzon, amiről úgy érzem, hogy könnyebbé teszi az emberek életét.
Az összes bullshit meg a céges értékek elmehetnek a fenébe, nem attól lesznek értékek meg értékes emberek egy cégben, hogy nagy szavakkal dobálózunk, hanem ha "toljuk a minőségi kontentot", úgyis mindenki érzi, hogy mi a megfelelő hozzáállás.
Na, majd egyszer biztos én is realista leszek....
Ha felveszek és jól tippelem, akkor ezek nagyrésze megvalósul.
kedd, december 01, 2009
vasárnap, október 18, 2009
szombat, október 20, 2007
Reggeli készítés közben rájöttem, hogy van még olyan terület, ahol a kutatás viszonylag gyors és az emberiség számára hasznos eredménnyel kecsegtet. Ez pedig a melegszendvicseken elhelyezett különféle feltétek hatása a szendvics által igényelt sütési időre.
Mennyivel jobb lenne az élet, ha reggel, amikor melegszendvicset készítünk, csak elővennénk a kis táblázatot, kiválogatnánk belőle a dolgokat, amit aznap reggel a rápakoltunk a szendvicsre, majd némi fejszámolás után pontosan tudnánk, hogy mennyi időre állítsuk be a grillsütőt, hogy a számunkra tökéletes állapotú melegszendvicset ehessük reggelire (és nem járnánk úgy, mint én ma reggel, hogy a felét le kellett kaparni, mert "kicsapódott a szén" a tetejére).
Amennyiben támogatni szeretnéd a kutatást küldhetsz:
Mennyivel jobb lenne az élet, ha reggel, amikor melegszendvicset készítünk, csak elővennénk a kis táblázatot, kiválogatnánk belőle a dolgokat, amit aznap reggel a rápakoltunk a szendvicsre, majd némi fejszámolás után pontosan tudnánk, hogy mennyi időre állítsuk be a grillsütőt, hogy a számunkra tökéletes állapotú melegszendvicset ehessük reggelire (és nem járnánk úgy, mint én ma reggel, hogy a felét le kellett kaparni, mert "kicsapódott a szén" a tetejére).
Amennyiben támogatni szeretnéd a kutatást küldhetsz:
- mindenféle cuccot, amit a melegszendvicsre lehet tenni
- mindenféle cuccot, amire a többi cuccot rakod, mikor melegszendvicset készítesz
- mindenféle cuccot, amibe azt a cuccot rakod, amire a melegszendvicsre rakható cuccokat rakod és a berakástól sütődés hangokat ad ki
péntek, október 12, 2007
szerda, augusztus 08, 2007
as serious as your life
This is the Föld. I'm iszing sör és gondoling, kéne már írni ide. A söring hozza meg ihlet. A munkahelyen nem lehet söringolni, mert a főnök mondja, te go home, never jönni vissza. Életem izéje is pinging.
hétfő, július 09, 2007
a tapasztalás
Úgy tűnik végre sikerül minden ízében megtapasztalni az érzést, amikor elhagyod az összes iratod és pár hétbe meg jó néhány ezer forintba kerül visszaszerzése. Viszont azt is tudom már, hogyha elhagyom a személyim, az 3 napon belül be kell jelenteni az Okmányirodában, nem ám a rendőrségen vagy ilyesmi. Meg, hogy lakcímkártyát csak a lakóhelyileg illetékes vagy a központi okmányirodában lehet újjácsináltatni. A legjobb az lesz, amikor minden igazolványból meglesz az új és végre megérkezik amit elhagytam.
szerda, június 27, 2007
FONFONFON
El is felejtettem, hogy van már ilyenem is. Az úgy volt, hogy a Pite Úr, aki bizony otthon nem akármit visel a fején (pl nem házikészítésű láncdarálót), hanem kalapot, küldött egy meghívót. Aztán én balfaszkodtam egy csomót, mire lett pénzem, aztán sikerült rávenni a paypal havert, hogy attól, hogy nem nyomom meg a gombot, hogy accept new policy, attól én még kedves okos és szép vagyok, úgyhogy hagyják, hogy fizessek rajtuk keresztül.
Szóval nagy nehezen megrendeltem, közben Pite Úr, aki azt a bizonyos Kalapot viseli, amely talán már saját személyiséggel is rendelkezik, úgyhogy inkább nagy betűvel írom, mert még megsértődik, mint nemecsekernő, aztán meghal és akkor büdös lesz a Pite Úr feje, mert ezt nem lehet ám csak úgy levenni, akkor sem ha megdöglött. Szóval Pite Úr küldött még egy meghívót, a csomag meg meglepetésszerűen itt volt már 1 héttel a rendelés után.
Maga a router kicsi és fehér és aranyos és ha eleget van bedugva, akkor kellemesen meleg. Az alján meg az oldalán vannak a szellőzőlyukak, így most fejenáll szegény és nem látszanak a szépen villogó ledjei. A csomagban volt még egy kábel, egy táp meg két "levonó", az egyiket meg lehet tekinteni a postaládámon.
Bedugtam és 10 perc múlva már működött is, nem volt túl nagy kihívás. Azóta is eregeti magából az elektronmágneses hullámokat, ha valaki arra jár próbálja ki.
Van még 3 meghívóm, amivel 20 €-ért kapsz routert, ha valakit izgat ez a La Fonera dolog, akkor szóljon.
Szóval nagy nehezen megrendeltem, közben Pite Úr, aki azt a bizonyos Kalapot viseli, amely talán már saját személyiséggel is rendelkezik, úgyhogy inkább nagy betűvel írom, mert még megsértődik, mint nemecsekernő, aztán meghal és akkor büdös lesz a Pite Úr feje, mert ezt nem lehet ám csak úgy levenni, akkor sem ha megdöglött. Szóval Pite Úr küldött még egy meghívót, a csomag meg meglepetésszerűen itt volt már 1 héttel a rendelés után.
Maga a router kicsi és fehér és aranyos és ha eleget van bedugva, akkor kellemesen meleg. Az alján meg az oldalán vannak a szellőzőlyukak, így most fejenáll szegény és nem látszanak a szépen villogó ledjei. A csomagban volt még egy kábel, egy táp meg két "levonó", az egyiket meg lehet tekinteni a postaládámon.
Bedugtam és 10 perc múlva már működött is, nem volt túl nagy kihívás. Azóta is eregeti magából az elektronmágneses hullámokat, ha valaki arra jár próbálja ki.
Van még 3 meghívóm, amivel 20 €-ért kapsz routert, ha valakit izgat ez a La Fonera dolog, akkor szóljon.
múzeuméjszaka
Voltunk ám itt is, szép volt, jó volt, tömeg volt mindenhol, de mi jól szórakoztunk azért.
Nemzeti Műzeűmben meghallgattunk egy hömíj énekeset, sosem tudtam elképzelni, hogy egy ember két szólamban is tud énekelni, most láttam, hallotta, lenyűgöződtem.
Utána Nemzeti Galérie kupolája, távolbanézés és csodálkozás következett, hogy Budapest sötétben gyönyörű, tehát nő, mert nincs ronda nő, csak túl sok fény. Miközben sikerült a nemi identitását e csodás városnak meghatározni, felszűrődött némi zaj, amit Besh o droM jellegű voltl. Leérve kiderült, hogy ténylegmajdnem, ugyanis Mitsoura, Mitcuval aki néha énekel itt is, meg ott is. Majd a vége után üldögélés, várakozás a következő koncertra és szörnyűlködés, hogy egyes nők mit nem képesek magukra húzni. Miután elkeztek fekete ruhás sovány fiatalemberek a színpadon tömegesen feltünni és valami rémületesen szar zenét játszani, felpréseltük magunk egy műzeűmjáratra és mivel teher alatt nő a pálma legalább 1,5 centivel magasabban szálltunk le a Moszkvatéren.
Itt aztán gyorsan odaértünk a Milennárius parkba, ahol gyorsan letapostam egy lányról a szandát és szántam bántam a dolgot, aztán Kittivel bemutattuk az elhagyjuk a hülye öntapadós jegyet és visszamegyünk arra amerről jöttünk és amikor már feladtuk megtaláljuk. Bementünk a jövő házába, egy kerekesszékkel bohóckodtam egy kicsit, megnéztem a jövőt, de unalmas volt, úgyhogy inkább kerestünk egy süketet és megtanított minket néhány jelre. Először főleg llatokra, miután a többiek feladták és levándoroltak a jövő megtekintésére, érzelmek meg szexjelek és különböző első és másodlagos nemi szervek következtek. Vicces volt, élveztem, nagy zajban nem tudok szájról olvasni (ha forró ólmot öntenek a fülembe, nem látok).
Aztán hazabuszoztunk, közben nőttünk újabb néhány centit. Oszt ennyivót.
Nemzeti Műzeűmben meghallgattunk egy hömíj énekeset, sosem tudtam elképzelni, hogy egy ember két szólamban is tud énekelni, most láttam, hallotta, lenyűgöződtem.
Utána Nemzeti Galérie kupolája, távolbanézés és csodálkozás következett, hogy Budapest sötétben gyönyörű, tehát nő, mert nincs ronda nő, csak túl sok fény. Miközben sikerült a nemi identitását e csodás városnak meghatározni, felszűrődött némi zaj, amit Besh o droM jellegű voltl. Leérve kiderült, hogy ténylegmajdnem, ugyanis Mitsoura, Mitcuval aki néha énekel itt is, meg ott is. Majd a vége után üldögélés, várakozás a következő koncertra és szörnyűlködés, hogy egyes nők mit nem képesek magukra húzni. Miután elkeztek fekete ruhás sovány fiatalemberek a színpadon tömegesen feltünni és valami rémületesen szar zenét játszani, felpréseltük magunk egy műzeűmjáratra és mivel teher alatt nő a pálma legalább 1,5 centivel magasabban szálltunk le a Moszkvatéren.
Itt aztán gyorsan odaértünk a Milennárius parkba, ahol gyorsan letapostam egy lányról a szandát és szántam bántam a dolgot, aztán Kittivel bemutattuk az elhagyjuk a hülye öntapadós jegyet és visszamegyünk arra amerről jöttünk és amikor már feladtuk megtaláljuk. Bementünk a jövő házába, egy kerekesszékkel bohóckodtam egy kicsit, megnéztem a jövőt, de unalmas volt, úgyhogy inkább kerestünk egy süketet és megtanított minket néhány jelre. Először főleg llatokra, miután a többiek feladták és levándoroltak a jövő megtekintésére, érzelmek meg szexjelek és különböző első és másodlagos nemi szervek következtek. Vicces volt, élveztem, nagy zajban nem tudok szájról olvasni (ha forró ólmot öntenek a fülembe, nem látok).
Aztán hazabuszoztunk, közben nőttünk újabb néhány centit. Oszt ennyivót.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)